Igyekeztünk választ adni a legtöbb kérdésre. Ha mégsem sikerült, vagy nem elég, amit itt olvasol, tedd fel nekünk a kérdésed!

• A jelzés viseléséről
  • Miért érdemes csatlakozni és viselni a „Velem lehet beszélgetni” kitűzőt/karszalagot?
    Ha a következő állítások közül valamelyik illik rád, érdemes belevágni és kipróbálni magadat „beszélgetőként”!

    • Mert szívesen beszélgetnék másokkal, szívesen meghallgatom mások gondolatait, vagy mondom el az enyémet.
    • Mert szeretnék rutinos, gyakorlott lenni abban, hogyan lehet elvárások, korlátok és félelmek nélkül pár percig kapcsolatba lépni másokkal.
    • Mert szeretném, ha látnák rajtam, hogy fontosak nekem az emberi kapcsolatok.
    • Mert szívesen ismerek meg új embereket.
    • Mert szívesen gyakorolnám, hogyan lehet bármiről beszélgetni.
    • Mert szeretnék jó beszélgetőpartnerré válni, és ezt gyakorolni.
    • Mert örülök, ha azzal segíthetek másokon, hogy meghallgatom őket.
    • Mert szeretném jobban megismerni a világot, más emberek tapasztalatain, véleményén és élményeiken keresztül is.
    • Mert szívesen próbálok ki új dolgokat, vagy éppen eldöntöttem, hogy szeretnék egy kicsit kilépni a komfortzónámból.
  • Ki csatlakozhat és viselheti a „Velem lehet beszélgetni” kitűzőt/karszalagot?
    A kezdeményezéshez bárki csatlakozhat és kipróbálhatja magát „beszélgetőként”. Azonban ha csatlakozni szeretnél, a következőket vedd figyelembe!

    • A kezdeményezés szabályait el kell fogadnod. Nem szigorúak a szabályok, de mind a saját hiteledet, mind a kezdeményezés hitelét rontod azzal, ha nem tartod be őket. Ellenőrizni, betartatni természetesen nem tudjuk, nem is akarjuk, de kérjük figyelj erre, ha csatlakozol.
    • Nagyon sokat lehet tanulni a rövid beszélgetésekből - de akár rossz élményed is lehet. Ebben az esetben kérhetsz segítséget, át lehet gondolni, hogyan lehet elkerülni a rossz élményeket úgy, hogy közben mégis egyre jobban menjen a beszélgetés. Ha úgy érzed, segítségre van szükséged, beszélni szeretnél a tapasztalataidról, látogasd meg a Segítségkérési lehetőségek oldalunkat.
    • Nagyon fontos a biztonságod kívülről és belülről is. Ha bizonytalan vagy, inkább együtt próbáld ki a barátaiddal.
    • Ha még nem vagy 18 éves, azt javasoljuk, mindenképp egyeztess először a szüleiddel, ha iskolában szeretnéd kipróbálni (először mindenképp ezt javasoljuk), akkor az osztályfőnököddel, tanárokkal, akiben megbízol, iskolapszichológussal. Mutasd meg nekik az oldalt, és kérdezd meg, mit javasolnak. Hidd el, sokat tudnak segíteni!
      Mi is összegyűjtöttünk néhány szempontot a fiatalkorúak és szüleik számára, ezeket itt megtalálod.
    • Előfordulhat, hogy szívesen beszélgetnél pl. veled egykorúakkal, de sokkal idősebbekkel vagy fiatalabbakkal már kevésbé. Attól, hogy rajtad van a jelzés és elfogadod az öt perces szabályt, még nem vagy köteles mindenkivel, mindenhol beszélni. De ebben az esetben kérjük, ha visszautasítasz valakit, azt úgy tedd, kedvesen, de határozottan, hogy a kezdeményezés hitele megmaradjon.
  • Mit érdemes végiggondolni mielőtt csatlakoznék?
    • Másokkal kapcsolatba lépni, másoknak segíteni nagyon jó érzés, ahogy egy fontos ügyért kiállni is az, de először érdemes átgondolni néhány dolgot.
      • Ma, vagy az életed ebben az időszakában jól esne Neked másokkal beszélgetni? Van hozzá kedved?
      • Tudsz nyitott lenni a másik emberek, a kortársaid felé?
      • Te milyen körülményeket látsz magad számára optimálisnak ahhoz, hogy jó szívvel vágj bele a program kipróbálásába? Van, aki először ismerős környezetben próbálja ki szívesebben magát, például az iskolában vagy a munkahelyén.
      Gondold át, hol állsz ilyen téren és ennek megfelelően dönts! Ha most bármilyen okból úgy érzed, nem állsz készen, később is lesz lehetőséged csatlakozni a programhoz! De a csatlakozás sem azt jelenti, hogy mindig, bárhol, bármikor készen kell állnod egy beszélgetésre, csak amikor úgy érzed. A jelzésben az a jó, hogy bármikor le- és felveheted.
  • Hogyan lehet csatlakozni a kezdeményezéshez?
    • Ha szeretnél csatlakozni a kezdeményezéshez, olvasd el a "Hogyan szerezhetek karkötőt" pontot.
  • Hogyan és mikor viseljük a jelzést?
    • Viseld jól látható helyen a jelzést, hogy mindenki lássa, nyitott vagy egy rövid beszélgetésre!
      • Ha azt szeretnéd, hogy aki ismeri a jelzést (vagy nem ismeri, de felkelti az érdeklődését) és szeretne beszélgetni megszólítson, akkor viseld úgy a jelzést, hogy könnyen észrevehető legyen. Ha nehezen lehet látni, lehet, hogy magadnak okozol rossz érzést azzal, hogy senki nem fordul hozzád, pedig csak nem veszik észre.
    • Akkor viseld a jelzést, ha van elég időd, energiád, türelmed egy beszélgetésre!
      • Nem lehet úgy odafigyelni a másikra, hogy közben azon kattogunk, mindjárt lekéssük a buszunkat vagy éppen egy fontos telefonhívásra várunk. Fontos, hogy amikor valaki beszélgetni szeretne veled, tudj odafigyelni. Ez nem olyan nehéz, hiszen a beszélgetés, amit vállalsz, mindössze öt perc.
    • Csak akkor viseld/mutasd a jelzést, ha úgy érzed, olyan helyen vagy és olyan lelkiállapotban, hogy megfelelően tudsz odafordulni ahhoz, aki megszólít és nem sajnálod rá az időt, energiát!
      • Mindenkinek az életében vannak olyan napok, órák, percek, amikor erre kevésbé van lehetőség, kevésbé érzi magát alkalmasnak, és ez rendben van így! Gondolj csak bele! Természetesen másképp tudsz odafigyelni a másikra egy számodra fontos feladat, pl. dolgozat előtt, mint egy lazább napodon.
    • A jelzés viselése lehetőséget nyújt másoknak.
      • Lehet, hogy nem mindig nyitott valaki egy beszélgetésre, de a beszélgetés lehetősége, az, hogy tudják, odamehetnének hozzád, sokat jelenthet másoknak! Felesleges elkeseredni, ha egy ideig nem lép Veled kapcsolatba senki, az nem azt jelenti, hogy nem akarnak Veled beszélgetni! Az is lehet, hogy még nem ismerik elegen a lehetőséget, vagy másoknak több időre van szükségük összeszedni a bátorságukat.
    • Nem csak szavakkal kommunikálunk.
      • Sokszor egy mosoly, bólintás, integetés, vagy akár a csendes jelenlét többet ér ezer szónál.
    • Vedd figyelembe a fokozatosság elvét!
      • Eleinte lehet, hogy csak kevesebb kapacitásod van részt venni a programban, vagy jobban érzed magad ismerősök körében. Haladj a neked megfelelő ütemben!
  • Hol, milyen helyszíneken érdemes viselni a jelzést?
    • A mindennapi életünk során nagyon sok olyan helyzet van, amikor kapcsolódhatunk egymáshoz, mégis elszalasztjuk ezeket a lehetőségeket. Nálad is előfordul ez? Számtalanszor várakozunk hosszú perceket sorban állással a boltban, vagy utazunk tömegközlekedésen, vagy csak sétálunk és nézelődünk, például egy bevásárlóközpontban, vagy ülünk egyedül az ebédnél. Gondold át, egy átlagos napod során mikor kerülsz ilyen helyzetekbe, és használd ki a kínálkozó lehetőségeket, vagy adj másnak lehetőséget azzal, hogy megmutatod, Veled Lehet Beszélgetni!
    • Hol érdemes próbálkozni?
      • Lakókörnyezet, iskola, kollégium, ahol hasonló életkorú személyek, kortársak fordulnak meg
      • Iskolai szünetek, rendezvények helyszínei
      • Nyári táborok, szakkörök, edzések, tanfolyamok
      • Olyan programok, rendezvények, ahol korunkbeliek fordulnak meg (pl. mozi, koncert, táncest, fesztivál)
      • Olyan helyszínek, ahol ismerősek vagyunk, sok időt töltünk (pl. munkahely, tömegközlekedési eszköz, bevásárló központ)
• Kommunikációval kapcsolatos kérdések
  Mielőtt a kommunikációval kapcsolatos kérdéseket megnézed, érdemes elolvasni a kommunikációs segédletet.

  • Milyen témákról beszélgethetünk?
    • Gyakran érezzük úgy, hogy amikor beszélgetni „kell”, egyszerűen nem jut eszünkbe semmi. Felsorolunk néhány témát a teljesség igénye nélkül, amiről a legtöbben tudunk beszélgetni. Érdemes olyat választani, amihez köt valami, megkönnyíti, hogy újabb és újabb gondolatok jöjjenek elő beszélgetés közben. De ugyanilyen jó, ha sikerül ráérezni, kideríteni, mi érdekli a másikat.
      • érdeklődés/hobbi/ízlés
      • tanulmányok, munka
      • jövőbeli célok
      • tulajdonságok/erősségek
      • élettapasztalatok (pl. utazás, élmények)
      • időtöltés
      • napi események
      • esetleges közös kapcsolatok, események, ha vannak (pl. egy közösségben)
      • vicces témák/tudomány/aktualitások
      • kultúra (pl. zene, filmek, színház)
      • olyan témák, amik az emberek nagy része számára ismerősek (pl. sport, főzés, ismert személyek, autók)
      • a Velem Lehet Beszélgetni kezdeményezés
      • és még sok-sok más téma.
  • Hogyan vágjunk bele? – beszélgetésre vágyóként
    • Hozzuk meg a döntést, hogy szívesen beszélgetnénk, szeretnénk egy kicsit kapcsolódni másokhoz.
    • Tájékozódjunk a programról, nézzünk utána, mit várhatunk attól, aki viseli a jelzést.
    • Esetleg vegyük fel mi jelzést, és viseljük úgy, hogy másoknak feltűnő legyen! Lehet, hogy már ez is elég lehet, hogy megszólítsanak.
    • Tudatosítsuk magunkban, hogy ez csak egy játék, a beszélgetés következmények nélkül bármikor, de legkésőbb öt perc után megszakítható.
    • Érdemes témákon gondolkodni, amiről szívesen beszélünk – de kérdezhetünk is, miről beszélgetne szívesen a másik. Az a jó, ha a másik ember érzi, érdekel minket és az, hogy neki mi fontos.
    • Amennyiben letelik az idő és a beszélgetőpartner befejezettnek tekinti a kapcsolatot, csak köszönjük meg a beszélgetést. Semmiképpen ne erőltessük a folytatást, ha még szeretnénk beszélgetni, szólítsunk meg mást is!
  • Kivel tudok én beszélgetni?
    • Ha kitűzőt, karszalagot viselsz, azokkal, akik megszólítanak. Ha beszélgetni szeretnél, keresd azokat a környezetedben, akiken a jelzést látod!
    • Előfordulhat, hogy tudod valakiről, hogy részt vesz a projektben (pl. láttad már rajta a jelzést), de nem biztos, hogy mindig van kedve, ideje beszélgetni valakivel. Megpróbálhatod akkor is, ha nincs rajta jelzés, de akkor nem biztos, hogy éppen tud vagy akar beszélgetni.
    • Bárkivel lehet beszélgetni, aki ezt éppen jelöli, de általában több a közös témánk azokkal, akik hozzánk hasonló korúak, a környékünkön élnek, egy helyen dolgozunk, stb. Emellett figyelheted azokat a jeleket is, amik a másik érdeklődésére utalnak (pl. hajviselet, ruha, kitűzők, ékszerek).
    • Egyébként pedig bárkivel lehet beszélgetni, akár van rajta jelzés, akár nincs. Lehet, hogy csak nem hallott a kezdeményezésről, nem meri kitenni, annyira nem foglalkozik vele - de pont azt szeretnénk elérni, hogy mindenkivel tudjunk beszélgetni. A jelzés csak segít, de nem feltétele a beszélgetésnek. A kezdeményezésnek az a célja, hogy felismerjük, bárkivel tudunk, bárkivel lehet beszélgetni, legfeljebb nem bármikor.
  • Mit tegyek, ha a beszélgetés arról szól, hogy panaszkodnak nekem?
    • Előfordulhat, hogy a másik azért szeretne Veled beszélgetni, mert rossz napja van, valami zavarja, bántja, és szeretné elmondani valakinek. Ilyenkor az emberek általában nehezebben figyelnek a másikra, többet beszélnek magukról, a nehéz helyzetről, amiben éppen vannak. Könnyen lehet, hogy segítségre van szüksége, ehhez ötleteket a Hogyan beszélgessek, ha úgy érzem, a másiknak segítségre van szüksége? pont alatt találhatsz.
      Ezt azonban megterhelőbb lehet beszélgetőpartnerként is megélni. Ha ilyennel találkozol, gondold át, hogy belefér-e Neked, hogy így is meghallgasd a másikat. Azért próbáld kivárni az öt percet, de ha nem megy, az sem baj. Lehetőleg jelezd ezt felé, miért szeretnéd abbahagyni és lépj ki a beszélgetésből. Ennek a módjáról itt van néhány példa.
    • Ha szívesen folytatnád a beszélgetést, de másik témában, ajánld azt fel neki. Ez segíthet a másiknak is abban, hogy másra figyeljen. Fogadd el, hogy nem biztos, neki ez megfelel, hogy erre van szüksége – ebben az esetben köszönd meg és lépj ki a beszélgetésből.
    • Ha úgy érzed, hogy a beszélgetés közben újra és újra visszakanyarodtok ehhez a témához, jelezd vissza ezt a partnerednek – előfordulhat, hogy a másik ezt nem is veszi észre.
    • Ha a beszélgetés mellett döntesz, ne adj tanácsot, ne akard megoldani a másik helyzetét. Legyél türelmes, ítélkezésmentes, elfogadó. A legfontosabb, hogy meghallgatod! Gyakran ezzel segítünk a legtöbbet!
    • Ha úgy látod, a másiknak több segítségre van szüksége, hívd fel a figyelmét az oldal alján található lehetőségekre!
  • Elakadok a beszélgetésben
    • Az emberek többségével (vagy mindekivel) előfordult már, hogy kicsit (vagy jobban) elakadt a beszélgetésben, egy-egy témában nehezebben tudott mit mondani. Ha ez Veled is előfordul, még nem vagy ügyetlen, és egyáltalán nem vagy ezzel egyedül!
    • Azzal sem vagy egyedül, ha emiatt izgulsz, de van néhány dolog, amit ilyenkor tehetsz.
      • Mielőtt belevágsz a projektbe, válassz ki néhány témát, amikről szívesen beszélgetnél. Nem biztos, hogy ezeket fogjátok kiválasztani, de jól jöhetnek tartaléknak!
      • Magabiztosabbak vagyunk, ha olyasmiről beszélhetünk, amit jól ismerünk. Gondold át, mik lehetnek ezek a témák!
      • Mondd ki nyugodtan a beszélgetőpartnerednek, ha attól félsz, hogy el fogsz akadni, vagy ha hirtelen nem tudsz mit mondani. Akár ez is segíthet továbblendíteni a beszélgetést!
      • Nem egyedül a Te feladatod a beszélgetést fenntartani! Ha el is akadunk, gyakori, hogy a másik fél továbbviszi a témát – és közben akár észre sem veszi, hogy elakadtál.
      • Tudatosítsd magadban, hogy attól nem lesz „rossz” a beszélgetés, és főleg Te nem leszel „rossz” beszélgetőtárs, mert elakadtál. A beszélgetés egy olyan játék, ami akkor jó, ha van. Akárhogy.
      • Ha valamit gyakorolunk, egyre jobbá válunk. A beszélgetés is ilyen, mint a fára mászás vagy a biciklizés! Abból is lehet tanulni, ha elakadtunk.
      • A beszélgetésnek nincs tétje, nem verseny. A beszélgetés egy társasjáték!
      • Ne azon gondolkodj, hogy mi lesz, ha el fogsz akadni, mert így nehezebb a másikra figyelni! Sőt, könnyebben is akadsz el. Ha ehelyett arra figyelsz, amit a másik mond, könnyebb lesz továbblendíteni a beszélgetést! De ha mégis azon gondolkodsz, akkor el is mondhatod ezt a másiknak. Hidd el, nagyobb bátorság beszélni a félelmeidről, mint elrejteni azokat. És könnyen lehet, hogy a másik ugyanígy tart ettől... És máris van egy közös téma.
  • Félek, hogy nem tudom elkezdeni a beszélgetéseket
    Talán ez az egyik leggyakoribb akadálya annak, hogy beszélgessünk. Nagyon sokan vannak ezzel így! De ez a félelem legyőzhető.

    • A legjobb, ha megpróbálod tényleg játéknak tekinteni a beszélgetést. Játéknak, aminek nincs igazi tétje, és amit akárhányszor lehet játszani, újra és újra. Néha jobban megy, néha rosszabbul. Ahogy minden játék. De valahogy el kell kezdeni.
    • Könnyen lehet, hogy a másik is tart ettől. Legfeljebb mondtok néhány fura mondatot az elején, amin akár nevetni is lehet.
    • Sem járni, sem biciklizni nem lehet megtanulni anélkül, hogy néhányszor megütnéd magad. De végül mégis sikerül, csak próbálkozni kell, újra és újra felállni, felszállni. Mindenki tud beszélgetni!
    • Még gyakorlással sem megy mindenkinek ugyanolyan könnyen. Na és? Ebben sem vagyunk ugyanolyanok.
    • Ha valaki viseli a karszalagot és te megszólítod, egy dolog már biztosan közös bennetek: szeretnétek beszélgetni. Ezzel az első lépést már megtettétek, bárhogy lehet folytatni.
    • Vannak, akik könnyebben kezdeményeznek beszélgetést, és vannak, akiknek több bátorságra van ehhez szükségük. Attól, hogy esetleg nehezebben kezdesz el egy beszélgetést, nem biztos, hogy utána is nehezebben megy majd.
    • Gondold át, mi az, ami a hétköznapokban segít ilyen helyzetben. Vannak, akiknek az ismerős környezet, másoknak az ismerős téma, stb. Ha megoldható, először úgy, ott és akkor vágj bele a projekt kipróbálásába, ahogy a lehető legmagabiztosabbnak érzed magad.
    • Ha nehezebben lépsz oda másokhoz, talán eleinte jobban érzed magad karkötőt viselőként. Ha téged szólítanak meg, máris könnyebb helyzetben vagy.
    • Ha nehéz megszólalni, szavak nélkül is elmondhatod, hogy nyitott vagy a beszélgetésre: lépj oda a másikhoz, vedd fel a szemkontaktust és mosolyogj rá.
    • Vannak, akiknek segít, ha olyan helyzetben, amikor izgulnak, előre átgondolják, hogy mit fognak mondani az első néhány mondatban. Ez adhat egy kis időt arra, hogy ráhangolódj a beszélgetőpartneredre.
    • Ne feledd, sokan izgulnak akkor, ha új helyzetbe kerülnek – valószínűleg a társad is így érez. Segíthet, ha ezt kimondod, kimondjátok.
    • Ha végképp nincs ötleted, itt van pár javaslat, hogyan lehet elkezdeni egy beszélgetést.
  • Nem tudom, hogyan kell befejezni a beszélgetéseket
    • Ebben a kezdeményezésben öt perces beszélgetést vállal, akinek kitűzője van. Ha öt perc után bármelyik fél be szeretné fejezni - akkor be kell fejezni. Nem szabad erőltetni a folytatást! Természetesen, ha mindketten szívesen folytatjátok, akkor tegyetek úgy. De mindig figyeljetek arra, mikor szeretné a másik befejezni - még ha nem is mondja ki.
    • Egy beszélgetést nemcsak elkezdeni, befejezni is nehéz lehet - viszont senki sem végtelen beszélgetést vállal. Lehet, hogy hiányérzeted lesz, amikor el kell köszönni, de ne feledd: attól nem lesz „rossz” egy beszélgetés, ha rövid, vagy attól „jó”, ha hosszú.
    • Figyelj a másikra, próbáld észrevenni azokat a jeleket, amik arra utalnak, hogy a beszélgetés a végéhez közeledik. Ez történhet szóban (pl. megköszöni a beszélgetést, vagy visszajelzi, hogy „jól kiveséztétek a témát”, stb.), vagy gesztusokkal (pl. szemkontaktus bontása, toporgás, elfordulás, stb.) is.
    • Biztos van olyan, amikor te szívesen folytatnád a beszélgetést, de a másik fél abbahagyná. Ez fordítva ugyanúgy előfordulhat. De ha sokszor beszélgetsz, ha sokszor játszol, akkor sokszor elő fog fordulni az is, hogy mind a ketten szívesen folytatjátok. Ehhez azonban sokszor kell beszélgetni!
    • Ne feledd, nem csak egy lehetőséged van beszélgetni. Ha szívesen beszélgetnél még, kereshetsz másik beszélgetőtársat.
    • Előfordult már Veled, hogy egy filmnek lemaradtál az utolsó néhány percéről? Bosszantó tud lenni. A legtöbben így vagyunk a beszélgetésekkel is: jó érzéssel tölt el minket, ha nyugodtan le tudjuk őket zárni. Lehet, hogy úgy érzed, jól sikerült a beszélgetés és szívesen folytatnád még, de így előfordulhat, hogy sietősen, kapkodva kell majd azt lezárni, esetleg mindenkinek rohanni kell. Ez zavaró tud lenni, ezért jó, ha a zárásra is elég időt hagytok.
    • Egymásra figyelni fárasztó lehet, főleg egy új helyzetben, ismeretlen emberrel. Tudatosítsd magadban annak az előnyeit, ha nagyjából sikerül tartani az időt: ezzel kifejezed a másik tiszteletét, nem lankad a figyelmetek, biztonságot ad mindkettőtöknek, időgazdálkodást tanulhatsz.
    • Gondold át, mennyi időd van, esetleg beszéljétek meg már a beszélgetés elején, mennyi időt tudtok rászánni. Ha nehezebben fejezed be a beszélgetéseidet, segíthet, ha tudatosítod magadban, mennyi időtök van rá.
    • Nem kell a beszélgetések hosszát stopperrel mérni, de jól jöhet, ha van nálad valami, amivel diszkréten ellenőrizni tudod néha, hogyan telik az idő. Ilyen lehet például egy okosóra vagy az olyan beállítás, amivel a lezárt telefonkijelzőn is látod az időt.
    • Ha sokat utazol ugyanazon az útvonalon, biztos Te is észrevetted, hogy egy idő után érzed, hogy mennyi idő az út, óra nélkül is észreveszed a késést. Így van ez a beszélgetéssel is – ha többször vállalsz kb. ugyanolyan hosszú beszélgetéseket, segíthet ráérezni, hogy hogy állsz az idővel akkor is, ha közben a másikra figyelsz.
    • A beszélgetéseknek nincs tétje, vagy előre kitűzött célja. Próbálj nem úgy belevágni, hogy nincs előzetes elvárásod arról, mi az, amit mindenképp el akarsz mondani, vagy mindenképp meg szeretnél tudni. Vagy hogy mindenképp meg akarod ismerni azt, akit megszólítasz. Ha a cél maga a beszélgetés, annak lezárása is könnyebb lehet.
  • Félek a beszélgetéstől
    A beszélgetés elkezdése mellett ettől is tudunk félni. De ez a félelem is legyőzhető.

    • Természetes, ha egy számodra új helyzetben félelmet érzel. Ezzel nem vagy egyedül! Sőt, az a furcsa, ha valaki nem izgul. De az izgalmat, félelmet le tudod győzni!
    • Gondold át mi kell ahhoz, hogy magabiztosabb legyél és haladj a Neked megfelelő ütemben és módon. Jó, ha tudod, a többi embernek ugyanolyan értékes és fontos az, amit te nyújtasz nekik, mint amit ők nyújtanak neked, akkor is, ha ez "csak egy beszélgetés". Bízz magadban!
    • Segíthet, ha kimondod a beszélgetés során, ha tartasz tőle. Könnyen lehet, hogy a másik is hasonlóan érez. Még ha nem is ismeri be.
    • Gyakori, hogy a valóság kevésbé ijesztő, mint a gondolataink, elvárásaink, vagy hogy jobban izgulunk, mielőtt elkezdünk valamit, mint közben. Jó dolog felkészültnek lenni egy helyzetben, de vedd észre azt is, ha már inkább túlpörgöd, túltervezed a dolgokat. Ideje belevágni!
    • Nyugodtan használd azokat a dolgokat, amik más helyzetben segítenek Neked megnyugodni. Tudatosítsd magadban, hogy a beszélgetésnek nincs tétje, maga a kommunikáció a cél. Mi a legrosszabb, ami történhet? Ráadásul, ha úgy érzed, nem sikerült, ez mindig kettőtökön múlt.
  • Hogyan lehet kilépni egy beszélgetésből?
    • A beszélgetések lezárásához ezen a linken találsz segítséget.
  • Introvertált vagyok, mit tegyek?
    • Vannak, akik azt szeretik, ha sok ember veszi őket körbe, míg mások a csendesebb helyzeteket kedvelik. Ha az utóbbi csoportba tartozol, akkor is lehet Neked való ez a projekt! Mert az introvertált ember is szerethet beszélgetni, csak ritkábban, nehezebben nyílik meg, nehezebben kezdeményez.
    • Ha gyakran érzik rajtad, hogy nincs kedved beszélgetni, lehet, hogy a környezeted azt hiszi, soha nem is akarsz. A jelzéssel mutathatod, amikor épp nyitottnak érzed magad. Vagy te is odamehetsz ahhoz, akin látod a jelzést.
    • Ha introvertált vagy, előfordulhat, hogy egy olyan nap végén, amikor sok ember vett körbe (pl. munkahelyi buli volt), nem arra fogsz vágyni, hogy ismeretlenekkel is beszélgess. Ez teljesen normális. Vedd ezt figyelembe akkor, amikor megtervezed, hogy mikor vállalsz szívesen beszélgetést!
    • Eddigi életedben is sok különböző társas helyzetben voltál már – valószínűleg volt, ami jobban bejött és volt, ami kevésbé. Gondold ezeket át, és ennek megfelelően vágj bele a projektbe (pl. lehet, hogy jobban érzed magad olyan helyszínen, ahol kevesebb ember vesz Titeket körül, vagy szívesebben veszed, ha Téged szólítanak meg, és nem Neked kell kezdeményezni, stb.)
    • Haladj fokozatosan, a saját tempódban! Figyeld meg, hány beszélgetés fér Neked bele és milyen gyakran! Nem teljesítménytúra vagy verseny, amibe belevágtál, csak egy játék.
    • Ne feledd, attól, hogy introvertált vagy, nem leszel rosszabb beszélgetőpartner! Sőt lehet, hogy pont fordítva, mert nem szeretsz csak azért beszélni, hogy hallják a hangod. A beszélgetés gyakran legfontosabb része az, amikor oda tudsz figyelni a másikra, érzi, hogy szívesen hallgatod meg.
  • Lehet valahol tanulni a beszélgetést?
    • Beszélgetni mindenki tud, aki tud beszélni, csak sokan elszoktunk tőle, sok az elvárásunk és a kapcsolódó félelmünk. Mi hiszünk abban, hogy ez a kezdeményezés segít abban, hogy aki szeretné, önerőből újra rájöjjön, tud beszélgetni. De persze lehet tanulni is.
    • Összegyűjtöttünk néhány segédanyagot - de hasonló van még rengeteg. Jó, ha megnézed őket, de vigyázz, ne az olvasás, a felkészülés vigye el a legtöbb idődet! Beszélgess élőben, játssz velünk!
  • Hogyan beszélgessek, ha úgy érzem, a másiknak segítségre van szüksége?
    • A beszélgetések során előfordulhat, hogy valakinek érzelmi támogatásra vagy komolyabb segítségre van szüksége, sőt lehet akár egészen komoly krízishelyzetben is. Lehet egy iskolai csalódás, rosszul sikerült dolgozat, szerelmi bánat, felnőtteknél párkapcsolati, munkahelyi gondok és még sok-sok más. Ilyenkor könnyen lehet, azért szeretne beszélgetni, hogy elmondja valakinek, ami a szívét nyomja.
    • Neked nem feladatod olyan segítséget nyújtani, amihez úgy gondolod, nem értesz! Ha úgy érzed, beszélgetőpartnerednek segítségre van szüksége, gondold végig, mennyire vagy felkészülve, hogy segíts neki. Szép dolog a segítség, de ez néha neked is nehéz lehet. Mindenesetre emlékezz, már egy beszélgetés is nagy segítség!
    • Amennyiben nem szeretnél felvállalni egy ilyen beszélgetést, őszintén mondd ki, de említsd meg neki, hova fordulhat és fejezd be a beszélgetést.
    • Amennyiben szívesen segítesz, a témában további hasznos tanácsokat a Segítséget szeretnék nyújtani oldalon találsz.
    • Ilyen esetben nehezebb lehet befejezni a beszélgetést, ehhez itt találsz pár javaslatot.
    • Ha attól tartasz, veszélyes élethelyzetben van, ajánld neki a Segítségkérési lehetőségek alatt található segítségek egyikét, sürgős esetben pedig értesítsd a hatóságokat, hívd a 112-t! Neked nem feladatod olyan segítséget nyújtani, amihez úgy gondolod, nem értesz, vagy amire nem vagy felkészülve!
  • A beszélgetőtársam sírni kezd, mit tegyek?
    • Az emberek nagyon sokféle érzelmet fejeznek ki – van, amit gyakrabban, és van, amit ritkábban. A sírás sok érzelem kifejezésére alkalmas. Sírhatunk örömünkben, meghatódottságtól, dühünkben, de a sírást a legtöbbször mégis a szomorúsággal azonosítjuk, ezért nem biztos, hogy szívesen látjuk, vagy előfordul, hogy elbizonytalanodunk tőle.
      Tudd, hogy ez teljesen rendben van! Félünk a sírástól, mert meg akarjuk szüntetni, de nem tudjuk, hogyan.
      Hát akkor ne akard megszüntetni!
    • Ne mondd, hogy a másik ne sírjon! A sírás természetes reakció, annak elnyomása más érzelmek elnyomásával is járhat. Ha úgy érzed, nem fér bele Neked, ha a másik sír, rendben van, de igyekezz úgy kilépni a beszélgetésből, hogy az őt se gátolja más helyzetekben.
    • Fontos, hogy minden beszélgetés során, ebben az esetben is, legyél tisztában a határaiddal! Ha bármi olyat tapasztalsz, ami nincs összhangban velük, lépj ki a beszélgetésből. Csak azért, mert a másik pl. elsírta magát, nincs több felelősséged, feladatod a beszélgetés lebonyolításában, mint más helyzetben lenne.
    • Ha nem tudod, mit mondj, csak legyél ott, csendben, ne távolodj el tőle. Legtöbbször csak erre van szükség!
    • Szavakkal is kifejezheted, hogy jelen vagy és hogy rendben van, hogy a másik elsírta magát, például azzal, ha azt mondod: „Rendben van, ha sírsz”, „Van időnk, várok egy kicsit”, „Adhatok egy zsebkendőt?”, „Szeretnél még erről beszélni egy kicsit?”. Van, hogy jobban kifejezhetjük magunkat egy helyzetben, és van, hogy ez kevésbé fér bele. Próbáld magadat és a másikat is figyelni, hogy tudd, mi fér bele.
    • Ha közben érzed úgy, sok Neked, bármilyen okból, hogy a másik sír, lépj ki a beszélgetésből. Ilyenkor igyekezz elfogadó lenni, hangsúlyozd, hogy a másik számára elérhető a segítség, és mutasd meg a Segítségkérő lehetőségeket a honlapon.
    • Ha abbahagyja a sírást és beszélgetni kezdtek - vagy folytatjátok -, akkor vedd figyelembe a Hogyan beszélgessek, ha úgy érzem, a másiknak segítségre van szüksége? pontban írtakat.
• Fő a biztonság
  • Nem veszélyes bárkivel beszélgetni?
    • A beszélgetés játék, élmény, amit szinte (de csak szinte) bárkivel lehet játszani. Ahhoz, hogy a beszélgetés jó élmény legyen, fontos, hogy biztonságban érezzük magunkat. Ne feledd, Te határozod meg, hogyan, mikor, kiknek a körében vállalsz beszélgetést, hogy nem kell „bárkivel” és főleg nem „bármi áron” beszélgetned, még akkor sem, ha viseled a jelzést! Lehet, hogy úgy döntesz, csak az iskolában, munkahelyen, ismerős környezetben hordod a kitűzőt, vagy ott szólítasz meg másokat, és ez teljesen rendben van! Ha tartasz az egészen idegen emberektől, akkor ne viseld az utcán, szórakozóhelyen!
    • Előfordulhat, hogy valamiért nem akarsz beszélgetni azzal, aki megszólít, hiába van rajtad a jelzés. Lehetőleg ezt ne egyszerű szimpátia alapján (nem tetszik a haja, utálod az énekest, aki a pólóján van) döntsd el, vagy az alapján, hogy ismerős vagy nem, hiszen pont az az egyik cél, hogy megtapasztald, beszélgetni bárkivel lehet. És nem utolsósorban azt is megtapasztalhatod, mennyire félrevezető lehet az első benyomás. De ha veszélyesnek érzed a helyzetet, bármiért, akkor lépj ki belőle!
    • Okozhat nehézséget, ha rajtad van a jelzés, és mégsem akarsz azzal beszélgetni, aki megszólít, hiszen mondhatja, ismeri a kezdeményezést, a játékszabályokat, és neked beszélgetned kell vele. Nem, SENKIVEL SEM KELL. Ha nem érzed magad biztonságban, lépj ki a beszélgetésből! Ezen az oldalon találsz javaslatokat, hogyan tudsz a beszélgetésből kilépni.
  • Hogyan beszélgessünk idegenekkel?
    Ne feledd, idegenekkel nem kötelező beszélgetni, de nagyon sok pozitív élményt hozhat, érdekes embereket ismerhetsz meg. Csak azért, mert valaki neked idegen, másnak ugyanúgy ismerős.
    A mindennapok során is beszélgetünk idegenekkel, például a boltban, egy buliban, a munkahelyen. Ez a helyzet sem más. Vedd azonban figyelembe, hogy ismeretlenekkel más szabályok szerint beszélgetünk, mint a barátokkal, vagy az ismerőseinkkel. Ezeket érdemes követni annak érdekében, hogy csökkentsd az esetleges veszélyeket, kockázatokat. Ezekre természetesen érdemes akkor is figyelned, ha nem viseled a jelzést, ha bárhol, bármikor idegenekkel beszélgetsz.
    Előfordulhat, hogy attól félsz, egy idegen ember rossz szándékkal akar veled beszélgetni. Ehhez olvasd el a Félek, hogy rossz szándékkal kezdenek velem beszélgetni és a Mit tegyek, ha veszélyben érzem magam? pontokat.

    • Ne feledd, hogy ez a helyzet sem igazán különbözik a hétköznapoktól. Minden nap kerülünk kapcsolatba idegenekkel, és minden barátság is úgy kezdődik, hogy számunka idegenekkel kezdünk beszélgetni.
    • Ne ossz meg magadról olyan információt, amit más esetben sem osztanál meg ismeretlenekkel! Ilyenek lehetnek a személyes adataid, vagy más, személyesebb részletek az életedből, és még inkább mások (rokonok, barátok) mások életéből, mint pl. képek vagy videók, stb.
    • Olyan helyen vágj bele a beszélgetésbe, ahol egyébként is komfortosan, biztonságban érzed magad (pl. nyilvános helyek). Sötét utcában, elhagyatott helyen legfeljebb akkor, ha jártas vagy az önvédelemben. De inkább akkor sem.
    • Ne tegyél olyasmit, amit egyébként sem tennél (pl. ne szállj be számodra idegennel járműbe, ne fogadj el italt, stb.)! Kerüld az olyan helyzeteket, amikor teljesen kettesben vagytok!
    • Ha vannak bevett szokásaid arra, hogy biztonságban tudd magad (pl. mondd el valakinek, hol talál, csatlakozzatok többen egy beszélgetéshez), alkalmazd őket nyugodtan!
    • Ne feledd, ha nem komfortos a beszélgetés, nem érzed magad biztonságban, indoklás nélkül kiléphetsz belőle! Idegenekkel ez könnyebben előfordulhat, nem kell emiatt szégyellned magad.
  • Félek, hogy rossz szándékkal kezdenek velem beszélgetni
    Sok emberben ott a félelem, hogy valaki rossz szándékkal kezd velünk beszélgetni. Valóban nem lehet kizárni, hogy valaki rossz szándékkal kezd veled beszélgetni. Erre is igaz, ahogy a beszélgetésre általában, ha gyakoroljuk, hogyan lépjünk ki egy ilyen helyzetből, egyre könnyebb lesz felismerni is, kilépni is.
    Olyan helyzetben, amikor erős benned ez a félelem, vedd figyelembe a Mit tegyek, ha veszélyben érzem magam? pontok alatt írtakat. És ne beszélgess ott és akkor, amikor nagyon félsz!

    • A számunkra új helyzetekben előfordul, hogy félünk vagy izgulunk. Ilyenkor természetes, hogy jobban tartunk olyan dolgoktól is, amik ismerős helyzetben nem jutnak eszünkbe.
    • Fontos, hogy ismerd a projekt célját és a játékszabályokat – ha szükségesnek érzed, nyugodtan emlékeztesd rájuk a beszélgetőpartnered, és figyelj arra, hogy Te is betartsd őket!
    • Mielőtt belevágsz a beszélgetésekbe, gondold át a határaidat, tudatosítsd magadban őket, mi az, ami még elfogadható számodra, mi az, ami már nem. És ha egy beszélgetés során rájössz, máshol vannak a határaid, mint addig gondoltad (mert pl. rossz érzést okoz egy-egy megjegyzés, mozdulat), akkor onnantól tudhatod, az a te határod. A tudatosság segíthet felismerni azt, ha valami nem oké a számodra, és ez növelheti a biztonságérzetedet.
    • Az, ha átlépik a határainkat (pl. más szándékkal fordulnak felénk, mint amit a helyzetben kínáltunk, szavakat használnak, amiket nem szeretünk, olyan vicceket mondanak, ami zavar), gyakran nehezen megfogalmazható, valószínűleg kellemetlen érzést okoz – de nincs is rá feltétlenül szükség, hogy megmagyarázd. Figyelj az érzéseidre, és ha látszólag indokolatlanul feszült vagy, kényelmetlenül érzed magad, feszengsz, lépj ki a beszélgetésből.
    • A kommunikációhoz fontos a nyitottság, de senki nem várja el Tőled, hogy olyan beszélgetést vállalj, amit nem érzel komfortosnak. Ilyen esetben nyugodtan jelezd ezt a másiknak, vagy akár indoklás nélkül is kiléphetsz a beszélgetésből.
    • Ha félsz, nyugodtan alakítsd úgy a beszélgetést, ahogy egyébként is tennéd olyan esetben, ha ismeretlenekkel találkozol (pl. szervezd nyilvános helyre, stb.). Ezt nyugodtan megteheted ismerőssel is, ha valamiért tartasz a beszélgetéstől.
    • Ha nehézséget okoz a kilépés egy kellemetlen beszélgetésből, ezen az oldalon tatlálsz ötleteket, hogyan tudod ezt megtenni.
    • Ha szükségesnek érzed, kérj segítséget. A Mit tegyek, ha veszélyben érzem magam? alatt megtalálod, hogyan.
  • Mit tegyek, ha veszélyben érzem magam?
    • Egy-egy embernél máshol jöhet el az a pont, amikor úgy érzi, nincs biztonságban. Ha bármikor így éreznél, nem kell „jó okot” keresned a beszélgetés megszakítására, bármikor kiléphetsz belőle!
    • A kommunikációhoz fontos a nyitottság, türelem és az elfogadás, de ez nem azt jelenti, hogy benne kell maradnod egy olyan helyzetben, amiben nem érzed magad biztonságban. Ha így érzel, nem kell várnod, vagy más határaihoz mérned magad, esetleg attól félned, esetleg nem jól mérted fel a helyzetet, lépj ki belőle! Ne feledd, Te is szívesebben veszel részt további beszélgetésekben, ha a korábbiak jó élményként maradnak meg benned!
    • A beszélgetőpartnered talán nem ismered, de saját magadat igen. Tudatosítsd magadban, mik azok a jelek, amikből látod magadon, hogy nem érzed magad biztonságban, és ha ezeket észre veszed magadon, lépj ki a beszélgetésből. Ilyen jelek lehetnek, ha magadhoz képest kevésbé szívesen tudod a másikkal tartani a szemkontaktust, ha távolabb szeretnél lépni a másiktól, ha a stressz jelei jelennek meg rajtad (pl. babrálás, feszültebb izmok, izzadó tenyér), ha azon jár az agyad, hogyan léphetnél ki a helyzetből. Mivel egy új helyzetben vagy, talán egyébként is izgulsz, így érdemes arra figyelni, ha ezekben változást érzel a korábbiakhoz képest.
    • Sokunknak vannak olyan dolgaink, amik növelik a biztonságérzetünket. Ha Neked is van ilyesmi, nyugodtad használd őket! Pl. legyen nálad telefon, beszélgess számodra ismerős helyen, vagy barátaiddal együtt vágj bele a projektbe!
    • Ha valaki olyasmit kér tőled, ami ijesztő vagy megriaszt, akár csak kellemetlenül érzed magad miatta, nyugodtan jelezd vissza neki, mondj rá nemet! Ha nem fogadja el, lépj ki a beszélgetésből!
    • Szükség esetén kérj segítséget! Esetleg hívj fel valakit telefonon! Ha ezt nem akarja hagyni a másik, akkor valószínűleg tényleg veszélyes a helyzet. Ha csak le akar beszélni róla, akkor is hagyd ott! Kérj segítséget valakitől, aki a közeledben van! Bár az emberek nem mindig avatkoznak közbe maguktól - főleg, ha nem is tudják, veszélyben érzed magad -, de ha megszólítják őket, könnyebben jönnek a segítenek.
    • Előfordulhat, hogy veszélyt érezve lebénulunk, nem tudjuk mit tegyünk. Ezen az oldalon néhány javaslatot, kommunikációs ötletet, hogyan lehet kilépni egy veszélyes, vagy akár csak kellemetlen helyzetből.
    • Néhány kevésbé veszélyes, vagy akár csak kellemetlen beszélgetésből való kilépés segíthet abban, hogy megtanuld, hogyan hagyj el egy valóban veszélyes helyzetet. Legkevésbé sem ez a cél, de ebben is segíthet a gyakorlás.
  • A beszélgetőpartnerem agresszív, mit tehetek?
    • Egy beszélgetés során előfordulhat, hogy a másikat agresszívnak, erőszakosnak érzed. Az agresszió egyes fajtáit könnyebb, míg másokat nehezebb észrevenni. Néha nehéz megfogalmazni, hogy mi az, ami miatt nem érezzük jól vagy biztonságban magunkat egy helyzetben, miért lettünk feszültek, vagy éljük meg fenyegetőnek a szituációt – de erre nincs is szükség. Ha bármikor ezt érzed, az „elég jó ok” arra, hogy (akár indoklás nélkül) kilépj a helyzetből!
    • Kerüld azt, hogy agresszív legyél a másikkal. Ne feledd, mindenkinél máshol vannak a határok, így érdemes erre figyelni. Lehet, hogy Téged nem zavar a sűrű káromkodás vagy egy hirtelen érintés, de más zavarónak vagy fenyegetőnek érezheti azt.
    • Ha ezt a határt átlépik Nálad, Te döntöd el, hogy mit teszel. Ha biztonságban érzed magad és ennek ellenére szívesen folytatnád a beszélgetést, visszajelezheted a másik számára, hogy ez történt, és kérheted, hogy a továbbiakban kerülje az adott viselkedést. Fontos, hogy ebben az esetben egyértelműen fogalmazd meg, hogy mi az a viselkedés, ami számodra nem komfortos, nem elfogadható, hogy a másik tudjon rajta változtatni. Tudd, hogy úgy is dönthetsz ilyen esetben, hogy indoklás nélkül kilépsz a helyzetből.
    • A határaidat nem kell indokolnod, azok nem vita vagy meggyőzés tárgyai. Gondold át, mi az, ami belefér Neked és igyekezz ezt határozottan egy egyértelműen vállalni önmagad és a másik irányába is. Ha úgy gondolod, hogy a határaidon tudsz/szeretnél alakítani, azt lehetőleg ne a „beszélgetés hevében” vagy a másik kérésére tedd, hanem akkor gondold át őket újra, amikor azt nyugodtan és biztonságban megteheted. Így elkerülheted, hogy a beszélgetőpartnered húzza meg őket.
    • Ha a másik viselkedését agresszívnak érzed és a visszajelzésed ellenére sem változtat rajta, lépj ki a beszélgetésből!
    • Ha a másik agresszív Veled, az nem a Te hibád. Ha felismerted, hogy átlépték a határaidat, nem komfortos számodra a beszélgetés, nyugodtan lépj ki belőle. Nem feladatod, hogy minden elkezdett beszélgetést végigvigyél vagy hogy megváltoztasd a beszélgetőpartnered.
    • Igyekezz úgy alakítani a beszélgetés körülményeit, hogy a lehető legnagyobb biztonságban érezhesd magad.
    • Lehetőleg kerüld el, hogy a másik agresszív viselkedésére Te is agresszióval válaszolj. Ha egy helyzet nem komfortos Neked, lépj ki belőle!
    • Szükség esetén kérj segítséget!
• Helyzetek, amikor szakember segítségét érdemes igénybe venni

  Az alább felsorolt esetekben javasoljuk szakember felkeresését, de legalább szülőnek, tanárnak, barátnak szólj! Megadunk több segítségkérési lehetőséget is, ezeket is keresd nyugodtan. Esetleg adnak javaslatot, merre menj, mehetsz tovább.

  • Mit tegyek, ha szerintem pszichológusra lenne szüksége a beszélgetőtársamnak?
    • A kezdeményezés kötetlen, tét nélküli beszélgetéseket kínál, nem célja a másik címkézése, kategorizálása, minősítése. Legyél nyitott a másikra, de ne azért, hogy valami – akár előre meghatározott – véleményt alkoss róla.
    • Ne feledd, egy rövidebb beszélgetés során a másikkal kapcsolatban csak néhány morzsányi információra lesz rálátásod – használd ezt arra, hogy az adott beszélgetést tovább tudd vinni, hiszen ennyi a cél.
    • Ha mégis úgy érzed, a másiknak szakember segítségére lenne szüksége, a Te döntésed, hogy ezt visszajelzed-e neki. Gondold át:
      • Biztosan szívesen hallana egy ilyen véleményt magáról valaki, valakitől, akit néhány perce ismer?
      • Kellően jártas vagy annak felmérésében, hogy milyen esetben érdemes pszichológushoz fordulni?
      • Kellő empátiával, tapintattal, segítő szándékkal tudsz ilyen, nagy felelősséggel járó, érzékeny témára vonatkozó visszajelzést adni a másiknak?
      • Ismered a másik ember életkörülményeit és azt, hogy milyen erőforrásai vannak? Fel tudod mérni, hogy abba belefér-e, hogy a visszajelzés után elköszönj tőle, és magára hagyd az információval?
      • Mire lehet szüksége a másik félnek az adott helyzetben? Miért fontos Neked, hogy ilyen visszajelzést adj?
      • Mi történhet, ha adsz erről visszajelzést, és mi történhet, ha magadban tartod?
      • Amennyiben a visszajelzés mellett döntesz, légy tapintatos, hangsúlyozd, hogy a saját, szubjektív benyomásodról van szó, esetleg visszajelzésed fogalmazd meg kérdés formájában (pl. Gondolkodtál már azon, hogy erről szakemberrel is beszélj?, A Ti sulitokban van iskolapszichológus?), vagy saját tapasztalatként (Nem tudom, én mit tennék a helyedben, de amikor nehéz helyzetben voltam, nekem sokat segített, hogy elmentem párszor egy pszichológushoz). Figyelj nagyon a verbális és a nem verbális jelekre annak megítélésekor, hogy mekkora teret szentelsz ennek a témának.
    • Az is előfordulhat, hogy a beszélgetőpartnered az, aki felveti, hogy pszichológusra lenne szüksége. Ilyenkor:
      • Legyén nyitott, ne ítélkezz vagy ne bagatellizáld a helyzetet.
      • Ha belefér Neked, beszélj vele esetleg arról, hogy tud-e ilyen lehetőségekről a környezetében, vagy ajánld neki, hogy további információkért keresse a honlapon megadott telefonszámok egyikét.
  • A beszélgetőtársamnak szerintem mentális problémája, nehézsége van
    • Annak megállapítása, hogy a beszélgetőtársadnak mentális problémája vagy nehézsége van, szakember feladata, így sose címkézz fel vagy skatulyázz be senkit!
    • Fontos, hogy ha felmerül benned/megosztják Veled, hogy a másiknak mentális nehézsége van, ne ítélkezz, legyél elfogadó, nyitott. Gondold át, hogy így is tudod-e, szeretnéd-e folytatni a beszélgetést. Attól, hogy valakinek mentális nehézsége van, lehet jó a humora vagy érthet nagyon jól a focihoz. Ha úgy döntesz, folytatod a beszélgetést, beszélgess vele úgy, mint ahogy azt bárki mással tennéd.
    • Az is előfordulhat, hogy úgy érzed, a másik nincs olyan állapotban, hogy beszélgetni tudjatok, vagy Te nem tudod kezelni az adott szituációt. Ilyenkor tapintatosan de határozottan lépj ki a beszélgetésből!
  • A beszélgetőtársamnak öngyilkossági gondolatai vannak
    • Előfordulhat, hogy a beszélgetőtársadnak öngyilkossági gondolatai vannak. Ezt megfogalmazhatja nagyon konkrétan, vagy elképzelhető, hogy utal rá (Pl. „Nem parázok a felvételi miatt, addigra úgysem fogok élni”, „Jobb is lenne nem lenni”). Van, amikor könnyebb felismerni az ilyen mondatokat, és van, hogy nehezebb, de abban az esetben, ha felmerül benned, hogy a másik öngyilkosságot fontolgat, vagy ilyen gondolatai vannak, azt mindig nagyon komolyan kell venni!
    • Ha nem vagy benne biztos, hogy a másik az öngyilkosságra utal, kérdezz rá nyugodtan, hogy jól érted-e, hogy erről van szó. Ne aggódj, ha nem voltak ilyen gondolatai a másiknak, nem Te fogod a fejébe ültetni azokat a kérdéseddel!
    • Legyél nyitott, ne ítélkezz, fogadd el a másik érzelmi állapotát, ne próbáld érveléssel, győzködéssel, zsarolással megváltoztatni azt, amit kommunikál.
    • Olvasd el a honlapon, mit érdemes tenni krízishelyzetben!
    • Semmiképp ne ígérj olyasmit, amit nem tudsz megtartani (pl. titoktartást)!
    • Lehet, hogy a másik megosztja, hogy hol tart a folyamatban (pl. konkrét terve is van), lehet, hogy nem – tudd, hogy nem a Te feladatod feltárni, diagnosztizálni a másik állapotát. Annyit kell tenned ilyen esetben, hogy biztosítod, hogy az illető ne maradjon egyedül és megfelelő segítséget kapjon.
      • Ha olyan helyen vagytok, ahol elérhető olyan személy, aki tudja vállalni a felelősséget a beszélgetőpartneredért (pl. iskolában osztályfőnök), kérj segítséget Tőle, mondd el, miben van szükséged segítségre, majd lépj ki a helyzetből.
      • Ha nem szemtől szemben beszélgettek, hanem pl. chateltek vagy telefonáltok, akkor amint tudod, jelezd ezt egy olyan személynek, aki a beszélgetőpartnered közelében van.
      • Ha olyan helyen vagy, ahol nincs elérhető személy, de úgy érzed, közvetlen a veszély, hívd a 112-t és maradj a beszélgetőtársaddal a mentő megérkeztéig.
      • Lehet, hogy tartasz attól, a beszélgetőpartnered, barátod megharagszik, mert elmondod másnak, amit megosztott veled. Ilyenkor azonban ez nem a titoktartás megsértése! Ne feledd, jobb egy mérges barát, mint egy halott barát!
      • Sokak számára felkavaró lehet egy olyan beszélgetés, ami során kiderül, hogy a másiknak öngyilkossági gondolatai vannak. Tudatosítsd magadban, hogy ha nem hagytad egyedül a másikat és mindent megtettél azért, hogy szakszerű segítséget kapjon, minden tőled elvárhatót megtettél érte! Ha ennek ellenére rossz érzés van benned, vagy nehezen vered ki a fejedből a beszélgetést, ez terljesen természetes. Élj Te magad is a honlapon ajánlott segítségkérési lehetőségek valamelyikével!
  • A beszélgetőtársam bántani akarja magát
    • Nagyon nehéz vagy zavaró lehet azzal szembesülni, ha a beszélgetőtársad kifejezi, hogy bántani akarja magát. Ez egy olyan nehézség, ami szakember (pl. pszichiáter, pszichológus) segítségét igényli, így túlmutat a projekt keretein. Jelezd ezt a beszélgetőtársad számára, és javasold neki, hogy nézze meg a honlapon összegyűjtött segítségnyújtási lehetőségeket, vagy forduljon olyan szakemberhez, akiben bízik.
    • Olvasd el a honlapon, mit érdemes tenni krízishelyzetben!
    • Fontos, hogy ne ítélkezz, ne címkézd a másikat, legyél elfogadó és nyitott. Ne őt magát utasítsd el, csupán jelezd, hogy a projektnek nem az ilyen jellegű problémák megoldása a célja és Te sem vagy szakember.
    • Ha úgy érzed, a beszélgetőtársad élete vagy testi épsége közvetlen és súlyos veszélyben van, hívd a 112-t, és maradj vele a mentő megérkeztéig. Ha tudsz, szólj olyan személynek (tanár, szülő), aki segíteni tud neki!
    • A beszélgetés után tudatosítsd újra magadban a projekt célját, kereteit és azt, hogy adott helyzetben Te mindent megtettél a társadért. Ha ennek ellenére nehéz érzéseid, kétségeid, kérdéseid vannak, élj Te is bátran a honlapon felsorolt lehetőségek valamelyikével!
  • Beszélni akarok valakivel úgy, hogy ne tudják, ki vagyok
    • A kitűző/karszalag viselése nem kötelez arra, hogy bármilyen személyes adatod (pl. neved) megadd, vagy hogy igazold azt valamilyen módon (pl. ha úgy döntesz, megosztod a keresztneved a másikkal, beszélgetőpartnered nem kérheti el a személyigazolványod, diákigazolványod, stb.)
    • Ha ismerős környezetben (pl. iskola) viseled a jelzést/szólítasz meg valakit, előfordulhat, hogy a másik tudni fogja, hogy ki vagy – még akkor is, ha Te esetleg nem ismered fel őt. Mindig ennek tudatában beszélgess a partnereddel és ossz meg magadról információkat.
    • A projekt a személyes beszélgetések kialakulását ösztönzi. De ha bármilyen okból erre van szükséged, az alábbi linken megtalálható telefonos lehetőségek közül is választhatsz!
  • Úgy érzem, valami nagyon nyomaszt, kinek mondhatom el?
    • Előfordulhat, hogy úgy érzed, valami nagyon nyomaszt, és jól esne erről beszélni valakivel. Ilyenkor úgy is érezhetjük, hogy egy azonnali beszélgetésre lenne szükségünk, és talán az is megkönnyíti a dolgunkat, ha a másikat nem ismerjük. Ne feledd azonban, hogy a projekt nem segítő beszélgetést kínál, hanem kötetlen témájú, időben meghatározott hosszúságú beszélgetéseket, melyeknek célja a másikhoz való kapcsolódás, a beszélgetés élményének megtapasztalása, a kommunikáció gyakorlása.
      Ha úgy érzed, most nem erre van szükséged, hanem arra, hogy megoszthasd valakivel, ami Téged nyomaszt, zavar vagy bánt, az alábbi linken megadott lehetőségekkel érdemes próbálkoznod!
    • Ha mégis olyanhoz fordulsz, aki a kezdeményezésben vesz részt, fogadd el, ha nem érzi magát késznek arra, hogy segítő beszélgetést folytasson. De talán tud segíteni, kihez fordulhatsz. Ezen az oldalon összegyűjtöttünk segítségkérési lehetőségeket, amiket neked is érdemes megismerned.
    • Ha úgy érzed, személyes beszélgetésre vágysz, gondold át, kik azok, akikhez ilyen helyzetben fordulhatsz, hogy megoszd velük, mi az, ami nyomaszt Téged. Ilyen lehet egy családtag vagy barát, munkatárs, az iskolában pedig az iskolapszichológus, az osztályfőnök, az iskolai szociális segítő, az edződ, egy lelkész, vagy bárki, akiben megbízol.
  • Nagyon rossz gondolataim vannak
    • Előfordulhat, hogy nagyon rossz gondolataid vannak, amik kínzóak, zavaróak. Az ilyen gondolatokkal nehéz lehet megküzdeni, elterelni róluk a figyelmed, vagy élni a mindennapjaidat. Tudd, hogy ilyen esetben is van hova fordulnod, de ehhez fontos, hogy minél előbb kérj segítséget valakitől, akiben bízol. Ha van olyan családtagod vagy barátod, akihez szívesen fordulnál ilyen helyzetben, velük is megoszthatod a gondolataidat, érdemes azonban átgondolni, hogy olyantól kérj segítséget, akinek van már tapasztalata hasonló helyzetben lévőkkel. Ez lehet az iskolapszichológus, az iskolaorvos, az iskolai szociális segítő, a háziorvosod, iskolai/munkahelyi mentálhigiénés szakember, vagy egy számodra ismeretlen szakember is.
    • Ha úgy érzed, könnyebben beszélnél erről névtelenül, vagy először további információkat szeretnél gyűjteni, hívd az alábbi linken lévő számok egyikét.
  • Krízishelyzetben vagyok
    • Előfordulhat, hogy úgy érzed, krízishelyzetben vagy. Ennek sok oka lehet, nem kell „nagy dologra” gondolni – az azonban biztos, hogy bármi is váltotta ki ezt a helyzetet, sok nehéz, ellentmondásos vagy zavaró érzelem lehet most benned. Valószínűleg úgy tűnhet, egyedül nem találsz majd megoldást a helyzetedre, esetleg attól tartasz, nincs is rá megoldás, vagy amikkel eddig próbálkoztál, nem működtek. Tudd, hogy ezzel nem vagy egyedül, az emberek mind élnek át hasonló helyzetet élete során, és tudatosítsd magadban azt is, hogy ilyen esetben is van segítség, fontos segítséget kérni! Ezen az oldalonösszegyűjtöttünk segítségkérési lehetosegeket, ahol képzett szakemberek várják a hívásodat.
    • Bár ennek a kezdeményezésnek a célja nem az, hogy krízishelyzetben lévőknek nyújtsanak a jelzést viselők segítséget, a honlapon is olvashatsz a krízisről, arról, hogy mi várható egy ilyen helyzetben, és hogy hová fordulhatsz segítségért.
    • Ha mégis olyanhoz fordulsz, aki a kezdeményezésben vesz részt, fogadd el, ha nem érzi magát késznek arra, hogy segítő beszélgetést folytasson. De talán tud segíteni, kihez fordulhatsz.
  • Öngyilkossági gondolataim vannak
    • Nagyon sok oka lehet annak, ha valakinek öngyilkossági gondolatai vannak, de legyen az bármi, két dolgot fontos tudnod:
      • Ha öngyilkossági gondolataid vannak, mindenképpen és azonnal szakember segítségére van szükséged!
      • Az öngyilkossági gondolatokat mindig komolyan kell kezelni!
    • Mindenképpen vedd komolyan a helyzetet, ne bagatellizáld el őket.
    • Ha van körülötted olyan személy, akiben megbízol, haladéktalanul mondd el neki. Ha elérhető számodra olyan szakember, akihez fordulhatsz (pl. iskolapszichológus, háziorvos), érdemes lehet őket választani, de a legfontosabb, hogy mondd el valakinek, ha ilyen gondolataid vannak!
    • Amikor megosztod valakivel, hogy öngyilkossági gondolataid vannak, legyél vele őszinte, bármilyen nehéz is. Minél őszintébb tudsz lenni, annál könnyebben tudják megadni a Neked szükséges segítséget.
    • Ne maradj egyedül, legyen melletted valaki!
    • Hívd vagy hívjátok a 112-es segélyhívó számot, vagy kísérjen be valaki a legközelebbi Sürgősségi Betegellátó Osztályra, Pszichiátriai Ambulanciára, vagy bármilyen egészségügyi intézménybe!
    • Hívd az alábbi linken lévő segélyvonalak egyikét!
  • Bántani akarom magam
    Nagyon sok oka lehet annak, ha az ember úgy érzi, valamilyen módon bántani akar magának. Ha Te is így érzed, azt mindig komolyan kell venni – egyrészt nagyon kínzó dolog ezt érezni, másrészt nincs annak „biztonságos módja”, hogy az ember bántsa magát, mindenképpen fizikai kárt okoz a testében, melynek mértéke előre soha nem felmérhető. Tudatosítsd magadban, hogy az önsértés mindig kockázatos, a problémát nem oldja meg, a lelki fájdalmak megmaradnak, vannak azonban olyan szakemberek, akikhez segítségért lehet fordulni ilyen helyzetben.

    • Ne maradj egyedül, legyen melletted valaki.
    • Alakítsd ki úgy a környezeted, hogy az a lehető legbiztonságosabb legyen!
    • Ha vannak olyan dolgok, amik felerősítik azt a vágyad, hogy bántsd magad, vagy vannak olyan tárgyak, amik eszedbe juttatják azt, próbáld kerülni őket.
    • Mondd el valakinek, akiben bízol, hogy bántani akarod magad. Ez lehet bárki a környezetedben, de ha elérhető számodra olyan szakember, akinek van tapasztalata hasonló gondolatokkal küzdőkkel (pl. iskolapszichológus, iskolavédőnő, háziorvos), érdemes hozzájuk fordulni.
    • Amikor arról beszélsz valakinek, hogy bántani akarod magadat, legyél annyira őszinte az érzéseidről és a gondolataidról, amennyire csak lehetséges. Ez fontos ahhoz, hogy megkapd a szükséges segítséget.
    • Vegyél igénybe szakember segítségét (pl. pszichológus, pszichiáter). Ha még nem töltötted be a 18. életéved, ehhez a szüleid segítségére is szükség lesz. Ha úgy érzed, nem tudsz erről megnyílni a szüleidnek, keress olyan felnőttet az iskolában, akiben bízol (pl. osztályfőnök, iskolapszichológus, iskolaorvos).
    • Ha név nélkül szeretnél beszélgetni, vagy további információkra van szükséged, hívd fel az alábbi linken található lelki elsősegély számok egyikét.
    • Ha úgy érzed, nem tudod elterelni a figyelmed a gondolataidról, nem tudod késleltetni vagy elkerülni, hogy fizikai kért tegyél magadban, hívd, hívjátok a 112-es segélyhívót, vagy menj, menjetek be a legközelebbi SBO-ra, Pszichiátriai Ambulanciára.
  • Úgy érzem, nem hallgatják meg a problémámat
    Sajnos előfordul, hogy nem figyelnek ránk, amikor elmondjuk valakinek a gondolatainkat. De olyan is van, hogy csak mi érezzük úgy. Ilyenkor a felsoroltak közül (szülő, tanár, barát, szakember) keressünk egy másikat, hiszen nagyon könnyen lehet, elsőre nem a megfelelő emberhez fordultunk.
    Ha továbbra is megmarad ez az érzésed, hívd fel az alábbi linken található lelki elsősegély számok egyikét.
  • Attól tartok, valami mentális problémám van
    Annak megállapítása, hogy mentális problémája van-e valakinek, pszichiáter szakorvos (és őt kiegészítve klinikai szakpszichológus) feladata. Kritikusan és szakemberrel konzultálva szabad csak az interneten, fórumokból, könyvekből vagy önkitöltős tesztekből tájékozódni, magadat másokhoz hasonlítgatnod. Még ha nagyon erős is a gyanúd, hogy tudod, mi a problémád, akkor sem lehetsz abban biztos, hogy helyes következtetésre jutottál.
    
    Mit tegyél és mit ne, ha felmerült benned, hogy mentális problémád van?

    • Ha betöltötted a 18. életéved, egyeztess időpontot a lakcímed szerinti területileg illetékes Pszichiátriai Ambulanciára. Ha nem tudod, hová kell menned, érdeklődj erről háziorvosodnál. Időpontegyeztetéskor érdemes megkérdezni, hogy szükség van-e valamilyen előzetes vizsgálatra, mit kell magaddal vinni, hogy van-e olyan vizsgálat, amihez beutaló szükséges, illetve, hogy mi lesz a vizsgálat menete.
    • Ha nem töltötted még be a 18. életéved, kérd szüleid segítségét abban, hogy eljuss a megfelelő szakemberhez. Amennyiben úgy érzed, nem tudsz szüleiddel őszintén beszélni a témáról, fordulj olyan felnőtthöz, akiben megbízol. Ez lehet az osztályfőnököd, az iskolapszichológus, az iskolai szociális segítő, stb. Tudd, hogy amennyiben szükségesnek érzed, jogod van az egészségügyi ellátáshoz.
    • Ne feledd azonban azt sem, hogy mindenkinek az életében vannak rosszabb napok, időszakok, akár egy krízishelyzet, akár veszteségek, akár változások miatt. Ilyenkor előfordulhat, hogy megváltozik a viselkedésünk, akár saját magunk számára meglepő, idegen érzéseink, gondolataink vannak, amikkel nehéz együtt élni. Ha ezt tapasztalod, tudd, hogy rendben van segítséget kérni, de egyáltalán nem biztos, hogy csak mert nehézségeket tapasztalsz, mentális problémáid lennének. Segíthet eldönteni, hogy mit tegyél, ha beszélsz egy számodra bizalmas személlyel, felkeresed az iskolapszichológust vagy a háziorvosod, vagy felhívod az alábbi linken található telefonszámok egyikét.
    • Ne szégyenkezz – nagyon sok ember érintett abban, hogy valamilyen mentális problémával él.
    • Ne aggódj – még ha ki is derül, hogy valamilyen mentális problémád van, rengeteg olyan lehetőség elérhető, amivel teljes és hétköznapi életet élhetsz. Egy esetleges diagnózis nem egy bélyeg, hanem egy lehetőség arra, hogy megkaphasd azt a segítséged, amire Neked szükséges van.