Miért szeretnél jobb beszélgetőpartner lenni, mint amilyen vagy? Hidd el, bőven elég, ha magadat adod! A gyakorlás, a játékok abban segítenek, hogy jobban tudd magadat adni!

Természetes, hogy néha hibázunk. Nincs tökéletes beszélgetés. A lényeg, hogy próbálkozzunk, akár kezdeményezőként, akár megszólítottként! A cél a nyitott, őszinte, ítélkezés mentes kommunikáció, amiből mindkét fél úgy távozik, hogy úgy érzi gazdagodott valamivel.

Ha úgy érezzük, bénáztunk a beszélgetés során, nyugodtan kérdezzük meg, így van-e, hogy lehetett volna jobban felhozni egy kérdést, egy témát. A bátor emberek fel merik vállalni, amikor hibáznak. Az őszinte kritikát pedig fogadjuk el, és ugyanúgy a dicséretet is, egyik ellen se tiltakozzunk.

A beszélgetés során a következőket érdemes szem előtt tartanod – de lehetsz jó beszélgetőpartner akkor is, ha csak egy részét sikerül. Mindig lehet fejlődni!

• Türelem - Adj időt a másiknak, hogy beszéljen!
• Figyelem - Hallgasd meg a beszélgetőpartneredet, és ne azt akard mindenképp elmondani, ami neked eszedbe jut!
• Elfogadás - Fogadd el a másik érzéseit, még akkor is, ha érthetetlennek, igazságtalannak, indokolatlannak tűnnek! Legyél nyitott, empatikus!
• Ítéletmentesség – Ne ítélkezz, ne ítéld el a másikat, akkor sem, ha nem értesz vele egyet. Azt persze elmondhatod, ha valamit máshogy gondolsz, de lehetőleg csak akkor, ha úgy érzed, hogy hallani szeretné.
• Őszinteség – Vállald fel, ismerd be saját félelmeidet, bizonytalanságodat, akár a hasonló beszélgetésekkel kapcsolatban! A jelzéssel te csak a nyitottságodat fejezed ki, nem azt, hogy mindenhez értesz.
• Érdeklődés – Fontos, hogy őszintén érdekeljen a másik személy. Az unalom, közömbösség jelei érezhetőek a másik számára és nehezítik, hogy a beszélgetőpartnered meg tudjon nyílni neked. Abban az időben, amit a másiknak szentelsz, igyekezz ráhangolódni, csak így tudhatod meg, hogy mi kerekedik ki a kapcsolódásból.

A másik meghallgatása közben fejezd ki időről időre, hogy jelen vagy, figyelsz, érdekel az, amit a másik mesél. Ez megtörténhet azáltal, hogy kérdéseket teszel fel a másik mondanivalójához kapcsolódva, időről időre összefoglalod a hallottakat, fizikailag kifejezed, hogy jelen vagy (pl. bólogatás, közelebb hajolás, szemkontaktus tartása), esetleg rákérdezel arra, hogy mire van szüksége a másiknak. A fizikai jelenlét fontos, de nem a passzív, hanem az értő figyelem, lelki jelenlét számít igazán.

Az is a félbeszakítás egy formája, ha másról kezdünk beszélni, amikor hozzánk kerül a szó. Miközben a másikat hallgatod, ne azon járjanak a gondolataid, hogy Te mit tudnál erre vagy arra a témára mondani! A másikra figyelj, még ha ez nem is mindig egyszerű! Miközben különböző információkat hallunk, természetes, hogy elkalandozunk, személyes emlékek, tapasztalatok jutnak az eszünkbe, amitől nehéz lehet az adott pillanatban a másikra figyelni – de ezeket próbáljuk kizárni. Fontos annak tudatosítása, hogy ebben a helyzetben miért vagyunk jelen.

Legyél rövid, tömör, lényegretörő, témaválasztásnál indulj az általánostól, neked és a másiknak is kényelmestől.

Nem kell nagy dolgokra gondolni, nem kell „extrát” hozni, különlegesnek lenni. Akkor is kialakulhat egy érdekes beszélgetés, ha semmi különlegeset nem mondasz. Egy átlagos beszélgetés szólhat egészen lényegtelen dolgokról is, mert ami igazán fontos, az a kapcsolat. Az tesz érdekessé.

Kerüld a megosztó témákat (pl. politika, értékrend, hit). Sokan sokfélék vagyunk, a cél nem egymás meggyőzése. Keresd a hasonlóságokat, és ne a különbségeket! De természetesen, ha mindketten szeretnétek, ezekről is lehet beszélni.

A másik meggyőzése ne legyen célod, az nem beszélgetés! Még akkor sem, ha nagyon nem értesz vele egyet. De meghallgatni és odafigyelni arra is érdemes, aki máshogy gondolkozik, mint te, hiszen sokat lehet az ilyen helyzetekben tanulni, hallhatsz olyat, amire még sosem gondoltál. Vagy gyakorolhatod a türelmet.

Törekedj az egyensúlyra. Se a másik, se Te ne urald a beszélgetést!

A kommunikáció nem verseny, hanem együttműködés. Adj teret a másiknak, hogy megoszthassa veled, amit szeretne! Légy nyitott, elfogadó, ne kontrázz rá a beszélgető partneredre. Így Neked is van lehetőséged megnyílni, anélkül, hogy a másik bezárna.

Beszélj a saját nevedben, saját magadra, a tapasztalataidra, érzéseidre vonatkozóan. Ezt „én- üzenetnek” nevezzük. Ahelyett tehát, hogy azt mondanád, „Muszáj mindig Neked beszélned?”, próbálj úgy fogalmazni, hogy „Fontos lenne számomra, hogy elmondjam, mit érzek!”.

Ne adj kéretlen tanácsokat, sőt lehetőleg kért tanácsot se! Nem az a dolgod, feladatod, hogy megoldd a másik személy esetleges nehézségeit. Akkor is rengeteget segítesz a másiknak, ha csak jelen vagy, meghallgatod! Nem kell „tudnod a tutit” és nem is tudhatod, hiszen minden élethelyzet, minden személy egyedi. Ez mindkettőtök szempontjából fontos, hiszen nem szeretnéd viselni a felelősséget, ha valaki azt teszi, amit te tanácsoltál neki és ezzel rosszul jár.

Ne bagatellizáld, vicceld el a másik élethelyzetét! Mivel minden élethelyzet egyedi, akaratlanul is megbánthatod ezzel a beszélgetőpartnered – a legjobb szándék mellett is. A humor nagyon fontos, a beszélgetésben is - de nem mindig. Figyelj nagyon a másik határaira, és ha észreveszed, hogy megbántottad, legyél bátor bocsánatot kérni!

Ha kérdést teszel fel, igyekezz nyitott kérdéseket feltenni. Nyitott kérdésnek azokat a kérdéseket nevezzük, amire a másik fél szabadon válaszolhat. Például ha azt kérdezed valakitől, hogy „Jól érezted magad a buliban?” a válasz valószínűleg „igen” vagy „nem” lesz. Ezzel szemben arra a kérdésre, hogy „Hogyan érezted magad a buliban/Milyen volt a hétvégi buli?” sokkal változatosabb válaszok érkezhetnek, és így könnyebben fenntartható a beszélgetés.