• Legyünk tisztában a saját határainkkal! Nem vár el Tőled senki többet, mint hogy meghallgasd a másikat, a lehetőségeidnek, hangulatodnak megfelelően. Ha úgy érzed, átlépi valaki ezt a határt, figyelmeztesd, és ha továbbra is így tesz, befejezed a beszélgetést! Akár úgy is hátat fordíthatsz, hogy nem is mondasz semmit. Ne várd meg az öt perc leteltét, ne gondolkodj indokláson!
• Lépjünk ki a saját fizikai, lelki épségünket veszélyeztető helyzetekből (pl. zaklatás) és szükség esetén kérjünk segítséget! Ilyenkor, ha kell, fizikailag is távolodj el a másiktól, hívj fel valakit, ne maradj egyedül. Ne várd meg az öt perc leteltét, ne gondolkodj indokláson!
• Arról, ilyen helyzetekben hogyan lehet zárni a beszélgetést, az alábbi linken találsz javaslatokat.
• Ismerjük fel a helyzetet – milyen esetekben kell segítséget kérni?
• Ne ígérjünk titoktartást!
• A beszélgetés időpontjának és helyszínének megválasztásával (pl. napközben, nyilvános, forgalmas helyen) biztosíthatod, hogy ilyen esetben legyenek körülötted olyanok, akik szükség esetén segítségedre lehetnek.

Amikor egy beszélgetés során nehéz helyzettel szembesülök, vagy olyan élmény, akár bántás ért, amit nehezen dolgozok fel:

• Éljünk a projekt nyújtotta segítő lehetőségekkel, szükség esetén igényeljünk mi magunk is támogatást (pl. projekt fenntartói, iskolapszichológus, szülők, lelkielsősegély szolgálatok, iskolai szociális segítő, osztályfőnök, stb.)! A Segítségkérési lehetőségek számodra is nyitva állnak!
• Tudatosítsuk elsősorban magunkban, hogy nincs felelősségünk a helyzet megoldásában!
• Legyünk járatosak más segítségkérési lehetőségekben – szükség esetén ajánljuk őket és/vagy éljünk velük (pl. szociális háló, egészségügyi ellátás, lelki elsősegély szolgálatok, közösségi támogatás, megbízható felnőttek értesítése, mentőszolgálat/hatóságok bevonása, civil szervezetek felkeresése, edukációs anyagokból való informálódás)!