A nagy újratalálkozásoké volt a főszerep az idei SZIN-en
Hát ez is eljött, elmúlt, vége van, elillant… Valami, amit vártunk, ami jó volt, ami hömpölyögve magával ragadott és vitt minket napokon keresztül, most nincs már. Valami, amire készültünk, megvalósult, befejeződött, és most újra a szürke hétköznapokban élünk… Na de mielőtt teljesen beszippant minket a poszt-fesztivál doom and gloom, evezzünk kicsit nosztalgikusabb vizekre és nézzük meg, milyen is volt az idei SZIN 🙂
De hol is kezdjük? Talán néhány kulisszatitokkal. Csapatunknak a SZIN nem múlt hét kedden, a bepakolással indult, hanem jóval előbb, már áprilisban, amikor elkezdődött az ötletelés, hogy milyen eszközökkel várjunk majd Titeket, hiszen számunkra fontos, hogy jól bevált, klasszikusnak számító játékaink mellett valami újdonsággal is kedveskedjünk azoknak, akik rendszeresen felkeresnek minket. (Jelentjük: egyre többen vagytok! Köszönjük!) Szóval először ötletelünk, aztán beszerzünk, kipróbálunk, módosítunk, újrapróbálunk, hogy amikor a fesztiválon találkoztok velük, játékaink egyszerre legyenek szórakoztatóak és tanulságosak is. De a készülődés nem áll meg itt, hiszen ott van még a ki jön, hogyan jön, hol alszik kérdésköre, a miből mennyi van és mit kell beszerezni, a hol vannak a cuccaink, mit kell mosni, javítani vagy pótolni, ki vigyáz majd VL-Bébire, az egyezkedés a szervezőkkel és azokkal, akikkel együtt érkezünk (jelen esetben a Kuube okosbútorokkal, akiknek köszönhetően beszélgetés és játék közben – vagy akár éjszaka – a telefonjaitok is töltődhettek napelemes okospadjukon), a bepakolás, a háttérben zajló grafikai munka és a néha vitába torkolló megbeszélés megbeszélés hátán. Újabb inside info: ezek nagy része pénzbe kerül, szóval a nulladik lépés most is az volt, hogy mindehhez forrást találjunk… Ha tehát Te is úgy gondolod, hogy fontos, amit csinálunk, ezen az oldalon hozzájárulhatsz ahhoz, hogy továbbra is minél többekhez eljuthassunk. Köszipuszi!
Aztán ha mindent jól csinálunk és a csillagok állása is kedvező, eljön a nagy nap, amikor már csak négy-öt dologról derül ki, hogy mégsem úgy lesz, ahogy terveztük, és minden indul elölről 🙂 De hát mi a káoszban is virágzunk, így kedden összeállt a csapatunk, megérkezett az okospad, felépült a sátor, és minden készen állt a másnapi kezdésre… Szerencsére, hiszen az idei SZIN a már megszokott pörgéssel robbant be rögtön az első napon az újszegedi Partfürdőn. Azt hiszem, sokak nevében mondhatjuk, hogy a nyárzáró fesztivál 2025-ben sem okozott csalódást. De hogyan is adhatnánk vissza ennek a négy napnak a hangulatát? Az esti koncertek és folyamatos buli mellett sok-sok olyan mozzanat tette különlegessé az eseményt, amik felejthetetlen élményt nyújtottak minden generációnak. Az óriáskerék, a kertmozi, a rövides poharakból épülő torony, a medencéző kék gumibika, a fényalagút, a fesztivál kihívások, a csuklókon viselt sárga lufik és az ötletes selfie-pontok mind hozzájárultak ahhoz, hogy igazán SZINes napokat tölthessünk együtt, úgy, ahogy sehol másutt nem lehet.
Ennek az érdekes kavalkádnak egy gyöngyszeme volt a Civil Falu is, ahol idén több mint 50 kitelepülő civil szervezet és 500 megvalósító vett részt, és határozottan állíthatjuk: mindenki igazán kitett magáért! Nem volt két egyforma sátor, mindenhol más játékok, tevékenységek, információk, kapcsolódási lehetőségek várták az érdeklődőket, akik egy-egy helyszín felkeresése után civil útlevelükbe gyűjthették a pecséteket értékes nyeremények reményében. VLB sátrunk és a Kuube okospad a már megszokott színekkel, de a SZIN-en először új dizájnnal messziről is kitűnt a Falu főutcáján, önkénteseink pedig Szegedtől Békéscsabán át Budapestig mindent félretettek azért, hogy itt lehessenek és fáradhatatlanul segítsék a hozzánk betérőket – ki először, ki már sokadik alkalommal. De szükség is volt mindenkire, aki élt és mozgott, hiszen óriási volt a hajtás: négy nap alatt kb. ezren néztek be hozzánk játszani, beszélgetni!
A nálunk megforduló VLB-zők dönthettek, hogy maguk választanak játékot, tesztet, vagy kockáz-tatnak és a szerencsére bízzák, mit dob ki nekik a sors. Akárhogy is döntöttek, nem csalódtak, hiszen a jókedv és a tanulás garantált volt, bármire esett is a választásuk. Idén rekord számú új játékkal érkeztünk a SZIN-re, amire, mint kiderült, szükség is volt, hiszen rengeteg visszatérő VLB-ző fordult meg nálunk. “Nem kell elmondanod a szabályt, játszottam már nálatok”, “Idén elhoztam a barátnőm is”, “Van már kártyacsomagom tavalyról”, “Hozzátok mindig benézek”, “Hol az Áron?” – hogy csak néhányat említsek a leggyakrabban elhangzott mondatok közül, amik mindig mosolyt csaltak az arcunkra.
De ez a négy nap nem csak a fesztiválozóknak, hanem nekünk is felejthetetlen élmény volt. A sok találkozás, kapcsolatépítés más civilekkel, a bontakozó együttműködési lehetőségek, az intravénásan betolt több liter kávé, az éjszakába nyúló pólómosások, az esténként vég nélkül játszott “kinél van a lakáskulcs” nevezetű tiszamenti népi játék, az egymás szájába lógó lábbal alvás, az alma-banán papitól ragacsos jenga hasábok suvickolása, a békéscsabai önkéntesünk által felállított lassulási bicikliverseny rekord, a közösen játszott játékok, a fárasztó “hogy hívják az orosz …”-viccek vagy selfie keretünk “kitörő sikere” mind-mind emlékezetes pillanatok maradnak számunkra. Zárásként azonban kaptunk egy mindennél szebb ajándékot: idén is felkeresett minket egy már veteránnak számító VLB-ző, aki büszkén mutatta, máig megvan és hordja azt a csuklópántot, amit még két évvel ezelőtt, az első SZIN-es megjelenésünkön kapott. Örömmel láttuk, hogy az elmúlt években csak a csuklópánt betűi koptak meg, a lelkesedése viszont cseppet sem. Az ilyen és ehhez hasonló pillanatok azok, amik miatt minden értelmet nyer, amik új lendületetet adnak, és amik feledtetik a sok készülődést, szervezkedést, vitát, pakolást, újratervezést, éjszakázást és a fesztivál végére elment hangunkat…
Köszönjük Szeged! Köszönjük Civil Falu! Jövőre találkozunk!
