Élet mesék. Ezzel a címmel tartotta őszi konferenciáját a Magyar Mentálhigiénés Szövetség a Mentálhigiénés Műhellyel és a Magyarországi Német Színházzal együttműködve 2023 október 27-én és 28-án Szekszárdon. A konferencia keretében 28-án reggel a résztvevők megismerkedhettek a Velem Lehet Beszélgetni (VLB) programmal és az EAAD-val (Európai Szövetség a Depresszió Ellen; European Alliance Against Depression)is egy újfajta workshop keretében.
A konferencia pénteken (27-én) érdekes és sokatmondó előadásokkal kezdődött, amik bevezették a résztvevőket a mesék világába, megmutatták, milyen mélységeket és tanulságokat rejthetnek minden generáció számára az elsőre egyszerűnek vagy akár butácskának tűnő rövidebb vagy hosszabb történetek.
Tancz Tünde előadásában megtanulhattuk és ráláthattunk arra, hogy milyen sokféle mese létezik, hányféle módon alakultak és jelentek meg mesék minden társadalomban. Visnyei Enikő és Bumberák Maja a meséket a hajléktalan ellátásban, elmondásuk szerint majdnem művészet terápiás módszerként alkalmazzák. Az ellátásra szoruló, nehéz helyzetben lévő emberek megérintésére, tanítására és motiválására a mese, a hős harca, a pozitív lecsengés nagy sikerrel használható. Külön hálásak vagyunk, hogy Bumberák Maja, mint tanult és szuper mesemondó egy mesével is örvendeztett minket.
A szakmai előadások sorát Dr. Kertész Ágnes pszichiáter asszony előadása zárta, aki kitűnően, érdekesen és magával ragadó lelkesedéssel mutatta meg, hogy a mesék vagy a szimbólumok, mint például az égig érő fa, vagy az út, hogyan segíthetik a mentálhigiénés munkát, és hogyan állítanak egy kultúrától és generációtól független mintát mindenki számára a helyes és értelmes kiteljesedés felé. A finom vacsora, a szekszárdi bor és a pihentető alvás után (amit nem szakított meg véletlenül egy túl koránra beállított ébresztő), szombaton reggel a résztvevők megismerkedhettek a VLB programmal és azzal, hogy a gyakorlataink és módszereink mennyire sokféleképpen és helyzetnek, környezetnek megfelelően adaptálhatóak. Miután néhány szóban bemutattuk a VLB programot, játszottunk. Beszélgetőset játszottunk, hiszen a kommunikáció és a beszélgetés is lehet játék. De vissza a programhoz.
Külön erre az alkalomra készített, ám sok más helyen is használható VLB Mesesarok játékokat vettünk elő, és mivel lelkes résztvevőink páratlanul voltak és párokra volt szükség, egy kollégánk is csatlakozott. A mesei elemekre fűzött gyakorlataink mély beszélgetéseket indítottak el rövid idő alatt is, bár azt ki kell emelni, hogy „könnyített terepen”, hiszen a mentálhigiénés szakemberek számára a kapcsolódás, a másik ember és saját maguk megismerése egyszerre készség és vágy. Többen is örömmel számoltak be a játék után a tapasztalataikról és úgy fogalmaztak: „Jó volt átélni azt, hogy velem lehet beszélgetni!”
A workshopunkat egy új, csapatépítő játékkal zártuk. Mesét kellett írni közösen, de mégis külön. A mese közös volt, de az írás három csoportban, külön történt. Minden csapat részt vett a mese bevezetőjének, a kalandoknak és a csúcspontnak, azaz a lezárásnak a megírásában, és így a végén egy olyan mese születhetett, aminek a megírása szórakoztató és játékos, és nem utolsó sorban minden résztvevőt megmozgató folyamat volt. Azt utána nem tudtuk megmondani, hogy az értékét maga a mese története adta vagy az, hogy kapcsolódhattunk egymáshoz.
Hasonló dilemmába ütközünk, amikor visszagondolunk erre a két, élményekkel teli napra is:
Azért volt ilyen felemelő és értékes, mert rengeteg hasznos és érdekes tudást szereztünk, vagy azért, mert kapcsolódhattunk, beszélgethettünk és egy közösség részei voltunk?
Külön köszönjük Pócs Margitnak, a Magyar Mentálhigiénés Szövetségnek és a Mentálhigiénés Műhelynek a szervezést!
